|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 18 találat | lapozás: 1-18 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Bodó Dávid 1999. május 7.Máj. 6-án Csíkszeredában, a Joannes Kájoni Közgazdasági Szakközépiskolában Zayzon Sámuel igazgató beszédével megkezdődtek a Kájoni Napok. Leleplezték a Kájoni-mellszobrot, melyet az iskola XIII. osztályos diákja, Bodó Dávid készített. /Takács Éva: Szoboravató a Kájoniban. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 7./2000. május 22.A csíkszeredai Kájoni János Kereskedelmi Iskolaközpont május 19-20-án ünnepelte tudós-szerzetes névadójának, a sok évig Csíksomlyón tevékenykedő Kájoni János születésének 370. évfordulóját, erre az alkalomra iskola-napokat szerveztek. Zayzon Sámuel igazgató hangsúlyozta: az iskola névadója életpéldát mutat és üzenetet közvetít az értékromboló, globalizált világban a tudásról, a civilizált életről és a haladásról. Az ünnepség végén az iskola előtt Kájoni János bronzba öntött mellszobrát leplezték le, amelyet Bodó Dávid, a szakközépiskola volt diákja készített. /(Hátsekné Kovács Kinga): Egy tudós-szerzetes példázata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./2002. november 12.Félsikernek számítanak az elmúlt hétvégén Hargita megyében lebonyolított időközi helyhatósági választások. Az öt településből két helyen kell megismételni a szavazást, mert a részvételi arány nem érte el az ötven százalék plusz egyet. Maroshévízen sem sikerült polgármestert választani, mert a lakosság 41,49 százalék járult az urnák elé, így érvénytelen volt a szavazás. Érvénytelen volt a polgármester-választás Csíkmadarason is, ahol ugyan egyetlen jelölt szállt versenybe, az RMDSZ-es Miklós Géza, de csak 471 érvényes szavazat volt, s 909-nek kellett volna lennie, hogy meglegyen a szükséges arány. Miklós Gézának újra meg kell méretkeznie jövő vasárnap saját magával. Csíkkozmáson Bodó Dávid megszerezte a szükséges szavatot. Csíkszentsimonban az RMDSZ-es Fábián László lett a polgármester. A Kolozs megyei Feketetón meg kell ismételni választást. A Máramaros megyei Izasajón sem sikerült polgármestert választani. A település a nyáron vált le Rozália községtől. /Rédai Attila: Félsiker a vasárnapi választásokon. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./2006. augusztus 2.Összefogásról szóltak az 1849. augusztus 1-jei nyergestetői csatára emlékező ünnepi beszédek. Azonban nem tudtak megegyezni a csíkkozmási önkormányzat és a kászonaltíziek táncjátékának megvalósítói. Emiatt kettős helyszínű megemlékezés volt. A nyergestetői megemlékezés hagyományosan zajlott. A csíkkozmási fiatalokból álló Bojzás táncegyüttes nyitotta a műsort. A szabadságharc egyik utolsó mozzanatára, a nyergestetői csatára emlékezőket elsőként Bodó Dávid, Csíkkozmás község polgármestere köszöntötte, majd Ráduly Róbert Kálmán, az RMDSZ Csík Területi Szervezetének elnöke mondott beszédet. Kifejtette, a székely közösségek választott vezetői a szeptember 23-án tartandó összejövetelen közlemény formájában is elkötelezik magukat a területi autonómia mellett. A kászonaltíziak külön tartották emlékezésüket. /Antal Ildikó: A Nyerges két lába – kettős megemlékezés. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./2007. augusztus 2.Az augusztus 1-jei nyerges-tetői csatában 158 évvel ezelőtt szabadságukért meghalt hősök emléke előtt tisztelegtek a nyerges-tetői – 110 évvel ezelőtt állított – emlékműnél. Az egybegyűlteket Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere köszöntötte, majd Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere mondott beszédet. Az ökumenikus istentiszteleten Tamás József püspök kiemelte, ez az ünnepség nem puszta emlékezés, és minden ilyen tett akkor hiteles, ha annak üzenetével azonosulni tudunk. A közös ima után a Csíkkozmási Házasok Szervezetének (CSIHÁSZ) táncosai Kányádi Sándor Nyergestető című versére és népdalokra koreografált, Megmaradunk című műsorukat mutatták be. /Antal Ildikó: Szabadságért és megmaradásért harcoltak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./2009. augusztus 3.A történelmi Székelyföldet alkotó három megye önkormányzati vezetői közösen emlékeztek meg augusztus 1-jén az 1849-es nyergestetői ütközet 160. évfordulójáról. Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke beszédében elmondta: Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzati vezetői első alkalommal ünnepeltek együtt a Nyergestetőn. Ezzel is kifejezik Székelyföld egységességét, valamint a székelyek önrendelkezési igényét. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke felidézte Tuzson János és honvédei szabadságharcát, és hangsúlyozta, hogy a székelyek leginkább olyankor mutatták meg igazi énjüket, amikor szabadságuk elvesztésének a veszélye fenyegette őket. Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei tanács elnöke kijelentette: a nyergestetői csata biztosít arról, hogy érdemes magyarként élni Erdélyben. Egyed Ákos kolozsvári történész a nemzeti emlékhelyek fontosságára hívta fel a figyelmet hangsúlyozva, hogy a székelységnek erőt kell meríteni saját múltjából. /Közös megemlékezés Nyergestetőn. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./ Együtt emlékezett a három székely megye az 1849-es hősökre. Kopjafát avattak és zászlót adtak át. A csíki és a háromszéki huszárok a Nyerges-tetőre vonultak, a két huszárcsapat élén ott lovagolt Hargita és Kovászna megye tanácsának elnöke, Borboly Csaba, illetve Tamás Sándor. A harmadik székely megye, Maros önkormányzatának elnöke, Lokodi Edit Emőke hintón érkezett az emlékműhöz, Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere társaságában. Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes-plébános a román hatalom kisebbségellenes magatartására hívta fel a figyelmet. /Huszárt toboroztak a Nyerges-tetőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./2009. október 13.Ismeretlen tettesek ellopták a Sólyom László köztársasági elnök által ez év március 14-én a Nyergestetőn állíttatott kopjafa névtábláját. Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere elszomorítónak tartja az esetet. A polgármester úgy tudja, ez az egyetlen eset, hogy az 1848–49-es szabadságharc egyik csatájának helyszínén található kopjafákat megrongálták. /Kozán István: Megrongálták Sólyom ajándékát. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 13./2011. szeptember 2.Ismét eltűnt a tábla Sólyom László nyergestetői kopjafájárólIsmét ellopták ismeretlen tettesek a Sólyom László, akkor hivatalban levő magyar köztársasági elnök által, 2009 márciusában a Nyergestetőn állított kopjafáról az emléklapot. A csíkkozmási önkormányzat illetékesei jelentették a plakett eltűnését a rendőrségnek, illetve értesítették a Magyar Köztársaság csíkszeredai konzulátusát a rongálásról. Ismeretlen tettesek ellopták a Sólyom László által 2009. március 14-én a Nyergestetőn állíttatott kopjafa tábláját. Az olvasónak deja vu érzése támadhat a fenti mondat olvastán, de sajnos nem a tavalyelőtt október 13-án megjelent lapszámunkat szemléztük, az elszomorító eset megismétlődött. Bodó Dávidot, Csíkkozmás polgármesterét éppen kopjafa-ügyben kerestük fel tegnap, arról készültünk beszámolni, hogy a helyi önkormányzat a nyár folyamán felleltározta a nyergestetői kopjafapark összes emlékoszlopát, az egyes darabokról fotók készültek, az összegyűlt anyagról egy kiadványt szándékoznak megjelentetni. Nagy Gábor kovácsmester vállalta, hogy elkészíti a sorszámozott kopjafák azonosítószámait műhelyében, az egyedi, a kézműves kovácsolás stílusjegyeit magukon hordozó darabok feltehetően ősszel kerülnek a fákra. – Kétszáznyolcvan darab kopjafát vettünk leltárba, de a hétvégére egy debreceni küldöttség kért engedélyt egy újabb állítására, tehát közelebbről 281- re emelkedik az emlékoszlopok száma. Sajnos negatívum is van, ismeretlen tettesek újfent megrongálták Sólyom László ajándékát, augusztus végén vettük észre, hogy ismét eltűnt róla az emlékplakett – számolt be az elszomorító eseményről Bodó. Az elöljáró elmondta, a plakett eltűnését jelezte a rendőrségnek, illetve a Magyar Köztársaság csíkszeredai konzulátusának. A 2009 őszén történt lopást talán még lehetett a színesfém-tolvajok tevékenységéhez kötni, hiszen az első plakett bronzból készült. Ezúttal azonban kizárt, hogy ócskavastelepre szánták volna az emléklapot, hiszen éppen a fémtolvajok miatt a második számú plakett műanyagból készült. A 2009-ben történt lopás miatt akkor a rendőrség hivatalból eljárást indított, amelyet később megszüntettek. A kivizsgálás során megállapították, hogy a plakett nem szerepelt Csíkkozmás község nyilvántartásában, illetve vagyonállományi leltárában. Az eljárás során nem lehetett meghatározni az okozott kár értékét, sem az esetleges sértett személyt. Mindezek tükrében és a büntetőeljárási törvénykönyv vonatkozó szakaszainak előírásaival összhangban az ismeretlen tettesek által elkövetett lopás bűntényének ügyében a csíkszeredai ügyészség az eljárás megszüntetéséről rendelkezett – állt a megyeszékhelyi ügyészség által a Hargita Népének címzett akkori hivatalos értesítésben. Hompoth Loránd. Hargita Népe (Csíkszereda) 2013. február 12.Helyükön maradnak a székely zászlókMegdöbbenéssel fogadta a Csík-környéki települések polgármestereinek nagy része Jean Adrian Andrei, Hargita megye prefektusának hétfői körlevelét, amelyben – a marosvásárhelyi ítélőtábla jogerős döntésére hivatkozva – arra szólította fel a megyei önkormányzatok vezetőit, hogy távolítsák el a közintézményekről a székely zászlót. A környező községek elöljárói közül mindössze hárman döntöttek úgy, hogy eltávolítják a lobogót. Ugyancsak három olyan község van, ahol egyáltalán nem is volt, vagy egy ideje már nincs kihelyezve a jelkép. A közgyűlést este hat órára hirdette meg a szervezőbizottság nevében kilenc marosvásárhelyi RMDSZ körzet elnöke, ám a meghirdetett időpont előtt néhány perccel már nem lehetett helyet kapni a Bocskai-teremben. A szervezők az előtérben is székeket helyeztek el, de még így sokan állni kényszerültek. Válaszok a miértre Vass Levente, a szervezők nevében megköszönte az egybegyűlteknek, hogy ennyien megjelentek, Kovács István, a 7-es körzet elnöke elmondta, mindazok, akik eljöttek a közgyűlésre, azok évek óta kiveszik a részüket abból, hogy a magyarok érdekeit megfelelően képviselhesse a szövetség. „Ez önökről kell szóljon elsősorban. Csak legutolsó sorban a szövetség vezetőiről” – mondta. Hozzátette, elfogadhatatlannak tartják, hogy egy kis csoport döntsön sok magyar sorsáról. Ismertette, miért volt szükség a közgyűlés megszervezésére. Ezt követően újra Vass Levente beszélt az egybegyűltekhez, megjegyezve, a rendezvény célja nem az, hogy hibákat keressenek, hanem hogy azok, akik nem regisztrálhattak, hallathassák a hangjukat. Hozzátette, nem funkciókat akarnak, hanem azt, hogy meghallgassák őket. Nem ezt akarták az emberek Az egybegyűltek közül legtöbben abbeli aggodalmukat fejezték ki, hogy az RMDSZ vezetőségének lába alól kicsúszott a talaj. Mások szerint egyesek kisajátították a szövetséget. „Ceauşescu idejében nem ment el az országból a magyarság 25 százaléka, de az elmúlt huszonhárom évben igen” – mondta az egyik körzet exelnöke. Egy másik megjegyezte, ha az RMDSZ úgy képviselte volna a magyarságot, ahogyan azt elképzelték az emberek, akkor ma nem lenne két másik magyar párt is Romániában. Vass Levente megkérte az egybegyűlteket, ne a múltba tekintsenek, ne egymást támadják, hanem inkább konstruktív legyen a közgyűlés. Jelölteket választottak Vass Levente elmondta, nem elnököt választanak a következő napirendi pontnál, hanem elnökjelöltet, aki ellenfele lehet a másik gyűlésen megválasztott elnökjelöltnek. Megjegyezte, ő nem akar a következő három évben semmilyen funkciót betölteni – erre egy személy hangosan megkérdezte, mi van akkor, ha a többség ezt akarja. A szavazás során Kovács Istvánt választották meg az egybegyűltek a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet elnökjelöltjének, ellenvetés nélkül, két tartózkodással. Vass Leventét megszavazták a majdani megyei küldöttgyűlésen részt vevők tanácsadójának, majd a körzeti elnökök javasoltak küldöttségi tagjelölteket. Több elöljáróval összhangban Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke úgy látja, a háttérben egyértelműen a román kormány szándékos hangulatkeltése és az utóbbi időben hozott előnytelen döntések „eltussolására” irányuló próbálkozások, valamint a közeljövőben esedékes változások mögötti magyarellenes érdekek állnak. Van, aki egyenesen úgy fogalmaz, „a magyarokkal szemben egyébként teljesen toleráns prefektust bábként rángatják a bukaresti nagykutyák”, és a megyezászló betiltásának semmilyen kihatása nem kellene legyen „a teljesen ártalmatlan, korábban senkit sem zavaró székely lobogóra”. Felcsík: csupán Csíkszentdomokos „lóg ki a sorból” A nyolc felcsíki község közül egyedül a domokosi polgármesteri hivatalnak nem kell megküzdenie a székely zászló ellen zajló hadjárattal. Ferencz Alajos, a település első embere elmondta, a „véletlennek” köszönhető, hogy nincs kitűzve a lobogó, azt ugyanis még tavaly nyáron valaki ellopta, azóta pedig nem került új a helyére. „Ha még ott lenne, ott is maradna” – közölte a községvezető. Nem mozdítják a helyéről a magyar közösség szimbólumát Csíkszenttamás, Csíkkarcfalva, Dánfalva, Csíkmadaras, Csíkrákos, Madéfalva és Csíkcsicsó polgármesterei. Márk Tibor, Csíkszenttamás vezetője humorosan úgy nyilatkozott, „eddig még nem vertek össze az egymás mellett lévő román, európai uniós és székely zászlók, feltételezem, ezután sem fognak”. Annak ellenére, hogy néhány napja Jean Adrian Andrei négyezer lejjel bírságolta meg a csíkmadarasi hivatalt, amiért a községháza homlokzatára kitűzték a címeres magyar zászlót, az illetékeseknek egyáltalán nem áll szándékukban – még az újabb bírságot kockáztatva sem – „meghunyászkodni”. Tántoríthatatlannak bizonyult Császár Attila, Csíkrákos elöljárója is, ő úgy véli, „a prefektus átirata egyszerűen érvénytelen, a székely zászló nem egy másik állam jelképe”. Példamutató cselekedettel állt elő Lutz Levente csíkcsicsói alpolgármester, aki megkeresésünkre elmondta, múlt szerdán mosásra levették a lobogót, majd a kirobbant botrány miatt úgy döntöttek, egyelőre nem teszik vissza. Lutz azonban röviddel beszélgetésünk után jelezte, hogy szerzett egy székely zászlót és ki is tűzte azt a községházára. „Nem szeretnénk, hogy bomoljon az egység. Ha a szomszédos falvak nem távolították el, nem akarjuk, hogy mi legyünk azok, akik miatt támadás érheti a többieket” – indokolta tettét. Alcsík: sokan meghátráltak Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere szabadságolás miatt ugyan még nem látta a prefektusi fenyítést, azonban „esze ágában sincs eltávolítani a lobogót”. Hasonló okok miatt Albert Tibor, Tusnádfürdő első embere is csak a sajtóból értesült a hozott intézkedésről, úgy nyilatkozva, hogy ő sem kívánja levenni a közösség szimbólumát. „Figyelemfelkeltő össznépi hisztéria” – foglalta össze tömören véleményét Gergely András, Csíkszentmárton irányítója. „Amikor Románia címerét törvényesen jóváhagyták, azzal egyúttal elismerték a mi jelképünket is – utóbbi szerves része annak” – fűzte hozzá. Gergely szerint „amikor a kormánynak nehézségei akadtak, mindig a székelyeket vették elő, így próbálván leplezni, hogy milyen katasztrofális helyzetben van az ország”. Az elöljáró elmondta, jól ismeri a prefektust, aki „sokkal közvetlenebb annál, minthogy ilyen kicsinyes dolgokkal foglalkozzon, de eleget kell tennie a felsőbb szintekről érkező utasításoknak”. A csíkszentmártoni községházán szintén helyén marad a lobogó – akárcsak Csíkszentsimonban. Az RMDSZ-es képviselők passzivitását nehezményezte Bodó Dávid. A csíkkozmási községvezető levette a lobogót, „mert nem kíván tovább cirkuszolni”, viszont a helyi képviselő-testülettel közösen igyekeznek megoldást találni a helyzetre, „ha már a politikusaink nem foglaltak elég határozottan állást és kihátráltak, rábízva az emberekre a döntést”. Tusnád község polgármesteri hivatalának homlokzatáról szintén hiányzik a székely zászló, és Csíkszentkirály is csatlakozott a büntetést nem kockáztatók táborához. „Csíkszentmihályon eddig soha nem zavart senkit a székely zászló, pedig a község húsz százaléka román ajkú” – emelte ki Kósa Péter. A polgármester „jóval fontosabb dolgokkal kell foglalkozzon, mint a szélsőséges politikusok által elindított lavina túlélése”, így nem is kívánta véleményezni az ügyet – azonban a jelkép a községházán marad. Csíkpálfalva elöljárója, Ferencz Csaba szerint egyszerűen félremagyarázzák a törvényeket, „a prefektus átirata nem arról szól, hogy le kell venni a lobogót, hanem csak a jogszabályok betartására figyelmeztet”, így a zászló levétele fel sem merül. „A diktatúra idején volt ilyenre példa” – méltatlankodott György József, Csíkszentgyörgy első embere egyelőre vacillálva, hogy mi lenne a helyes döntés. „Egy megoldást látok: a zászlót ne vegye le senki, sőt, egyre több helyre kerüljön fel, hogy egyszer s mindenkorra lássák, meddig merünk elmenni – és mi is megtudjuk, mennyit tűr a hatalom” – javasolta. Kászonaltízen néhány napig még biztos nem történik változás lobogóügyben, ugyanis András Zoltán községvezető szerint elhúzódik egy ideig, míg iktatva, hivatalosan is elér hozzá a levél. Ideiglenesen lekerült a zászló a csíkszépvizi községházáról, de rövid időn belül visszakerül a helyére – tudtuk meg Balázs Gáspár alpolgármestertől. Ezzel szemben Csíkszentléleken „vannak jelentősebb dolgok is, mint ez a zászlóháború” – fogalmazott Pál Péter polgármester. Hozzátette, a községházán eddig sem volt, ezután sem lesz kifüggesztve a lobogó. A jogi helyzet nem, csak a prefektus személye változott Csíkszeredában 2008. október 28-én tűzték ki a városháza homlokzatára a székely zászlót. „Akkor más volt a politikai helyzet, a miniszterelnök és a prefektus. A problémát utóbbi személyében kell keresni, a jogi helyzet ugyanis azóta nem módosult” – közölte Ráduly Róbert Kálmán polgármester. „Nem kívánunk változtatni az évek óta kint lévő székely, magyar, román, európai uniós és a város zászlóin” – tette hozzá. Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának tagja szerint egyfajta „logikai ficam” levét isszák most a székelyföldi települések, miután Hargita Megye Tanácsa 2009-ben „kisajátította” a székely zászlót. „Nem fedi a valóságot, hogy a két zászló ugyanaz. A székely zászlót nem tiltották be, ebből a szempontból nem is szabad arra kihatással lennie a táblabíróság ítéletének” – fejtette ki Ferencz. „A székely történelmi jelképet nem megvédeni kell, hanem minél szélesebb körben terjeszteni és használni” – egészítette ki. Borboly: ellehetetlenítik a magyarok helyzetét „Semmilyen formában nem értek egyet a körlevéllel” – jelentette ki Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, hozzátéve, hogy „a megyei tanács határozata ellen született döntés, és az nem érvényes a székely zászlóra”. Az elnök úgy véli, a botránynak az a célja, hogy miután elfogadták az ország idei költségvetését, növelték a gáz- és villamosenergia-árakat, ugyanakkor megemelték a mezőgazdasági adókat, elterelődjön a kormányról a figyelem. „Nagy problémát jelent a közeledő alkotmánymódosítás és a régiósítás kérdése, ezzel a hisztériával pedig teljesen el akarják lehetetleníteni a magyarok helyzetét” – mondta. A magyarellenes retorika visszaszorítása érdekében Borboly sokat vár Kelemen Hunortól, az RMDSZ elnökétől és Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől, akik „sokat segíthetnek a békés politikai légkör újbóli megteremtésében”. Pinti Attila Székelyhon.ro, 2014. március 19.Hagyományápolásra buzdít Áder János (A magyar államfő Háromszéken)Székelyföldi, 1848–1849-es tematikájú magánlátogatásának második napját a Székely Nemzeti Múzeumban kezdte Áder János, Magyarország köztársasági elnöke és felesége, Herczegh Anita. Ezt követően útjuk Kézdiszékre vezetett, Csernátont és Kézdivásárhelyt látogatták meg, majd a Nyergestetőn állítottak kopjafát. Erdélyi körútjukat Hargita megyében folytatták tegnap délután. Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul és kísérete körében az elnöki pár gyalog érkezett a Székely Nemzeti Múzeumhoz, melynek kapujában Vargha Mihály igazgató köszöntötte őket. Az előcsarnokban Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere üdvözölte a vendégeket. Először az In memoriam Gábor Áron (1814–1849) állandó kiállítást mutatta be az igazgató, s azon belül is Gábor Áron ágyújához vezette a vendégeket. Majd a kökösi csata térképe és a székely Munkácsy, Gyárfás Jenő nagyméretű festménye, a Gábor Áron halála előtt időztek. A lovagterem felé menet Vargha Mihály megmutatta a székely nemzet pecsétnyomójának képét, utána a legfrissebb, nemrég az alkalomra megnyitott időszakos kiállítás, A szabadságharc ereklyéi című tárlat következett. Vargha Mihály tárlatvezetését Tamás Sándor kiegészítései fűszerezték. A hivatalos programban ennyi szerepelt, de az igazgató még becsalta a vendégeket a kápolnaterembe, ahol a Haza a mélyben című kiállítást mutatta meg, s a múzeum nagy kincsét jelentő Apor-kódex nemesmásolatát. A látogatás végén ajándékokkal kedveskedtek az elnöki párnak: Tamás Sándor Gábor Áron arcképének másolatával és a nemrég megjelent Descriptio Transilvaniae térképkatalógussal, Antal Árpád a Cserey Zoltán és József Álmos szerzőpáros Sepsiszentgyörgy képes története című munkájával, Vargha Mihály múzeumi kiadványokkal. Az elnökné asszony a Guzsalyas Alapítvány nemezsálával és egy festett faládikával gazdagodott. Ezt követően az államfő beírt a vendégkönyvbe: „Fogadják őszinte elismerésemet az 1848–49-es kiállításért. Remélem, minél több fiatal tér majd be a Székely Nemzeti Múzeumba, hogy megismerje történelmünk e fontos pillanatának emlékeit. Időutazás, emlékezés, hagyományápolás: legyenek a fő motivációi az erdélyi fiataloknak”. Ezt aláírta mind Áder János, mind Herczegh Anita. Tamás Sándor rendkívül fontosnak tartja, hogy Magyarország közméltóságai gyakran jönnek Székelyföldre, és hívja, jöjjenek minél sűrűbben, hisz Erdély, s azon belül bármely térség magyarjai ugyanúgy a magyar nemzethez tartoznak, mint a magyarországiak. Tisztelgés a ’48-as hősök előtt Délelőtt 11 óra körül érkezett meg az elnöki pár és kísérete Alsócsernátonba, ahol a Haszmann Pál Múzeum bejáratánál Bölöni Dávid polgármester, Haszmann Pál és D. Haszmann Orsolya, a múzeum volt és jelenlegi vezetője köszöntötte, majd népviseletbe öltözött csernátoni fiatalok szilvapálinkával és frissen sütött kürtőskaláccsal kínálták őket. Megtekintették a kopjafákat (felvételünk), a technikatörténeti kiállítást, a régi mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjteményt, valamint a Damokos-kúriában berendezett múzeumi termeket, az államelnök beírt a múzeum aranykönyvébe, tisztelgett Végh Antal és Bod Péter mellszobra előtt. Háromszéki körútjukat Kézdivásárhelyen folytatták, a Jazz Cafféban elfogyasztott kávé után a déli harangszót követően Áder János a biztonságára diszkréten vigyázó magyar és román testőrökkel körülvéve gyalog tette meg az utat Gábor Áron szobráig, ahol mintegy háromszáz fős összesereglett tömeg fogadta tapssal. A szobornál díszőrséget állt a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület két huszára. Az elnöki pár koszorút helyezett el az ágyúöntő hős szobrának talapzatán, majd a magyar és a székely himnusz közös eléneklése után Bokor Tibor polgármester üdvözölte a köztársasági elnököt. Rövid beszédét „Mindig szeretettel várjuk önt vissza Kézdivásárhelyre” szavakkal zárta. Áder János megköszönte a nagyon meleg fogadtatást, és elismerését fejezte ki, hogy ápolják „mindannyiunk hőse, Gábor Áron emlékét”. A szobortól az államfő és kísérete a 11-es udvarteret járta végig, majd a 10-es udvartéren, az Incze László Céhtörténeti Múzeum udvarán keresztül – ahol megtekintette Gábor Áron ágyújának hű mását – tért vissza a főtérre. Továbbutazása előtt Bokor Tibor polgármesternek elmondta, hogy a nyáron Csernátonba jön, amikor ismét meglátogatja a céhes várost, ahol nagyon jól érezte magát. A magyar államfő és kísérete Kézdivásárhelyről a Nyergestetőre utazott, ahol felavatta az 1848/49-es szabadságharcban itt elesettek emlékére általa állíttatott, a csíkszeredai Művészeti Népiskola műhelyében készült monumentális kopjafát. A Nyergestetőn Áder Jánost fúvószenekarral és huszárokkal fogadták, házigazdaként Borboly Csaba megyeitanács-elnök, a Csíki Területi RMDSZ elnöke és Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere köszöntötte. Áder János megkoszorúzta az emlékművet, majd a kopjafához vonult a vendéglátókkal együtt, ahol András Lajos faragómester, a Művészeti Népiskola oktatója elmagyarázta az alkotást díszítő motívumok jelentését. A kopjafát Tamás József római katolikus segédpüspök áldotta meg. Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2014. szeptember 11.Ponta: fontos, hogy a gyerekek jól megtanulják anyanyelvüketNégy Hargita megyei – Csíkkozmás, Gyimesfelsőlok, Csíkszentmárton, Csíkmadaras – és három Kovászna megyei – Szentkatolna, Előpatak és Nagybacon – településnek adtak át iskolabuszokat Csíkkozmáson szeptember 11-én, csütörtökön. Az átadóünnepségen részt vett Victor Ponta miniszterelnök, Kelemen Hunor és Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettesek, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának, valamint Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, a két megyéből számos polgármester, Korodi Attila környezetvédelmi miniszter, továbbá Antal István és Moldován József parlamenti képviselők. A látogatás előtt Kelemen Hunor jelenlétében a polgármesterek aláírták az Országos Településfejlesztési Programból (PNDL) kiutalt pénzösszegekről szóló szerződéseket – a közel hetven település iskolák, óvodák, utak, ivóvíz- és csatornahálózat korszerűsítésére kap támogatást, új munkálatok elkezdésére és a már folyamatban lévők befejezésére, Hargita és Kovászna megye egyaránt több mint hat-hat millió lejben. A Kovászna megye által kapott hat mikrobuszból a fent említett három község vezetője vehette át személyesen Victor Ponta miniszterelnöktől csütörtökön, Csíkkozmáson az új iskolabuszok kulcsát. Utak felújítására Uzon, Szentlélek, Nagybacon, Bárkány, Bereck, Gelence, Zágon, Ozsdola, Kézdivásárhely, míg ivóvíz- és csatornahálózat korszerűsítésére Kökös, Hídvég, Bodzaforduló kapnak támogatást a kormány alapjaiból, új munkálatok elkezdésére és a már folyamatban lévők befejezésére is. A miniszterelnököt és helyetteseit a Boga Alajos V–VIII. osztályos iskolában fogadták, ahol Bodó Dávid polgármester üdvözölte őket házigazdaként. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszönetet mondott az iskolabuszokért, és fontosnak nevezte a PNDL-szerződések aláírását, megjegyezve, örömmel értesült arról, hogy további támogatásra kaptak ígéretet a program keretében. A Hargita megyei elnök átadta Victor Pontának azt az oktatási segédanyagot, amely nem román anyanyelvű középiskolások romántanulását segíti, a kommunikációra helyezve a hangsúlyt, és amelyet Hargita megyei romántanárok szerkesztettek Maria Sturzu irányításával. „Azt hiszem, mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy hiányos a magyar tanulók nyelvtudása, ami általában negatív értelmezést kapott, pedig tudjuk, hogy a legtöbb esetben ezt a problémát a nem megfelelő módszertan okozza. A most megjelenő könyv fontos előrelépést jelent ezen a téren, és más megyék iskolái számára is elérhető lesz” – jelentette ki Borboly Csaba. Az elöljáró ismertette a vendégekkel a Hargita és Bákó megye közti határvitát is, amelynek megoldásához a segítségüket kérte, hiszen az Úz-völgyi ifjúsági tábor is kihasználatlanul áll az egyetértés hiánya miatt. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint a kormányfő mai jelenléte a térség, a két megye, Székelyföld fejlesztése szempontjából fontos momentum. „Egy hónappal ezelőtt a miniszterelnök úr az RMDSZ-elnök, Kelemen Hunor meghívására érkezett Nyergestetőre, az akkor egy politikailag fontos momentum volt. Első jele a normalitásnak. Akkor ígéretet tett, hogy gyakrabban jár majd hozzánk. Íme, ma is itt van, a miniszterelnök-helyettes társaságában” – mondta köszöntőbeszédében. Victor Ponta magyarul is köszöntötte a jelenlévőket, és a román tankönyvekre utalva azt mondta, fontos, hogy a gyerekek jól megtanulják anyanyelvüket, ugyanígy a román nyelvet, akárcsak az angolt, hiszen nemcsak Románia, hanem Európa polgárai is vagyunk. „A felvetett problémáról már tárgyaltam és még tárgyalni fogok az oktatási miniszterrel, hiszen mindannyiunk érdeke a minőségi oktatás” – jelentette ki a miniszterelnök. Hangsúlyozta, hogy a fejlesztési programok Románia minden polgárának szólnak, és minden gyermeknek szüksége van iskolabuszra, korszerű tanintézetekre, régiótól függetlenül. A kormányfő úgy vélte, emellett a szimbolikus gesztusokra is szükség van, példaként említette Gábor Áron ágyújának a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tulajdonába való helyezését. Ezek a gesztusok Victor Ponta szerint egyre gyakoribbak, és a normalitás irányába mutatnak. Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes szintén magyarul köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, hogy a Hargita megyének szánt iskolabuszok egy részét már átadták Bukarestben, a kormány székhelyén, és a Kozmáson átadottak után újabb kisbuszok érkeznek majd. Olyképp módosították a törvényt, hogy ezentúl városi oktatási intézmények is kaphassanak iskolabuszt. „Minden állampolgárnak, etnikai hovatartozástól függetlenül, joga van a civilizált életkörülményekhez: aszfaltozott úthoz, ivóvízhez, csatornarendszerhez, modern iskolához. A kozmásiaknak ugyanúgy, mint a bukarestieknek” – jelentette ki a kormányfő-helyettes. Mint mondta, a jelenlegi kormány egyik fontos intézkedése, hogy ne politikai alapon, hanem a fenntartható fejlődés szempontjait figyelembe véve osszák el a forrásokat, elsősorban a hátrányos helyzetű térségeket segítve. Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes szerint hosszú távú tervezés az, ha az oktatási rendszert, az iskolás gyermekek biztonságát egy felelős kormányzás prioritásának tekinti. „Az RMDSZ azért része ennek a kormánynak, hogy minden olyan helyi igényt támogasson, ami a közösséget szolgálja. Ezeknek az iskolabuszoknak az átadása és a ma aláírt településfejlesztési szerződések azt bizonyítják, hogy jól döntöttünk” – mondta. Közlemény Erdély.ma 2015. március 15.Közel ezren ünnepeltek a Nyerges-tetőnA magyarság egyetlen boldog ünnepén − március 15-én − Nyerges-tetőn Korodi Attila parlamenti képviselő Kossuth Lajos szavaival arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy a múlt a jövendő tükre. Ennek fényében pedig a számos nehézség ellenére is próbáljanak meg itthon boldogulni. Az előző évek szeles, hideg időjárásához képest idén kedvezőbb körülmények között ünnepelhetett az a közel ezer ember, aki a 167 évvel ezelőtt kitört szabadságharc egyik helyszínén álló emlékműnél gyűlt össze vasárnap délután. Már fél órával az emlékünnepség megkezdése előtt hosszú autósor kanyargott Nyerges-tetőig, és voltak, akik gyalog, illetve lóháton igyekeztek a megemlékezés helyszínére. Őket a korábbi évekből jól ismert alcsíki fúvósok és a csíkszentkirályi Dajka Mihály által megszólaltatott tárogató hangja köszöntötte. Idén is a magyar himnusz eléneklésével kezdődött az ünnepség, amelyet a kozmási Tuzson János Fúvószenekar kísért. A szervezők – Csíkkozmás önkormányzata, a csíkszéki RMDSZ és Hargita megye önkormányzata – nevében a vendégeket Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere köszöntötte. Beszédében kiemelte, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire való emlékezés egy újabb alkalom, hogy ne csak a testünket, hanem a lelkünket is ünneplőbe öltöztessük. Mint mondta, március 15-e azt üzeni, hogy „vigyázzunk egymásra, vigyázzunk Székelyföldre, vigyázzunk az erdélyi magyarságra”. A összmagyarság talán egyetlen boldog ünnepe március 15-e, annak ellenére, hogy az 1848-ban kirobbant szabadságharc 1849-ben el is bukott − mutatott rá Korodi Attila parlamenti képviselő ünnepi beszédében. Kifejtette, ez boldog ünnepnek számít, mert a saját létért, a közös ügyért való küzdelmet, az összefogást, a szabadságvágyat, a bátorságot, az elszántságot, a kitartást jelenti minden magyar számára. Kossuth Lajos szavait idézve hangsúlyozta, a múlt a jövendő tükre. Arra bátorított mindenkit, hogy maradjanak itthon, dolgozzanak itthon, álljanak ki jogaik mellett, találják meg azt, ami leginkább rájuk jellemző és arra építsenek. Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének üzenetét Csige Sándor Zoltán vezető konzul olvasta fel. Az ünnepi beszédeket követően Bartalis Mária el-elcsukló hangon szavalta el saját versét, majd a történelmi egyházak részéről Bakcsy Gábor csíkszentmártoni református lelkész, illetve Csont Ede tusnádi római katolikus plébános osztotta meg gondolatait. Az egybegyűltek közös imádsága után a csíkszentmártoni és csíkkozmási fiatalokat tömörítő Bojzás Néptánccsoport ünnepi műsora következett. Kömény Kamilla Székelyhon.ro 2015. november 23.Csíkkozmáson a héten eltávolítják a „Községháza” feliratotTörvényszéki végzés kötelezi Bodó Dávidot, Csíkkozmás polgármesterét, hogy levegye a polgármesteri hivatalnak, közbirtokosságnak és községi óvodának is helyet adó épület homlokzatáról „Községháza” feliratot. Az elöljáró szerint nem ők az elsők ezzel Székelyföldön. Ezen a héten veteti le Bodó Dávid polgármester a csíkkozmási községháza homlokzatán levő „Csíkkozmás Községháza” feliratot, miután pert veszített a Méltóságot Európában Polgári Egyesület (ADEC) képviseletében őt feljelentő Dan Tănasă ellen. A felirat betűi a 2002-es restaurálások során, az 1943-as eredeti formájukban kerültek vissza az épületre, melyet akkoriban a közbirtokosság építtetett közösségi házként, ma pedig a polgármesteri hivatal mellett a jelenlegi közbirtokosságnak és az óvodának is helyet ad. A Hargita Népe beszámolója szerint feljelentő azt kifogásolta, hogy a Községháza kifejezésnek nincs románra lefordítható formája, mivel azt csak Magyarországon használták, így törvénytelenül került fel helyenként egyes erdélyi épületre. Ezzel szemben a lapnak a polgármester jelezte: román államelnököt és miniszterelnököt is fogadott a felirat alatt, és senki nem rótta fel a feliratot. S mivel nem ez az első ilyen eset, az elöljáró a romániai magyarság elleni sértésnek értékeli a bírósági döntéssorozatot. „Tisztességesen ki van írva románul és magyarul is a bejáratoknál minden itt működő intézmény neve, meg lehet nézni, mégis, nekünk igazat nem adnak” – mondta a Maszolnak a polgármester. Szavai szeerint a "személyesen ellene" zajló pereskedésre a helyi jogásszal készültek fel. Az elsőfokú döntést megfellebbezték, sikertelenül. Későbbi már nem kívántak fellebbezni, Bodó Dávid ugyanis teljesen reménytelen tartja a számukra esetleg kedvező döntés meghozatalának esélyét. „Igazat nekünk nem adnak. Tudomásom szerint legalább 10 ilyen feliratot szedettek le eddig, csak Kovászna megyében” – mondta az elöljáró. A polgármester közölte: a héten állványokat ácsolnak leveszik a kifogásolt feliratot. Ezt a későbbiekben az épület belsejében helyezik el. maszol.ro 2015. november 29.Tüntetés Csíkszeredában – Bíró Zsolt beszédeTisztelt egybegyűltek, kedves Barátaim! Ne félj – hallottuk Tompa László versét. Ne féljetek! – mondta II János Pál Pápa székfoglaló beszéde alkalmával homíliájában. „A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.” – ezt a gondolatot George Orwell fogalmazta meg. Látszólag nagyon egyszerű kedves barátaim, tisztelt, egybegyűltek! Ma kimondhatunk bármit. De vajon tényleg kimondhatunk bármit? És ha kimondhatunk, akkor minden egyéb aztán magától következik? A dolgok úgy festenek, hogy az orwelli mondat nagy és örök igazsága mellett sokkal árnyaltabb a kérdés. Kimondhatunk látszólag bármit. Ma itt ezen a téren kimondhatjuk, hogy nem örülünk annak, hogy december elseje szabad nap Romániában. Kimondhatjuk azt is, hogy nem örülünk annak, hogy olyan országban élünk, ahol ez a nap az ország nemzeti ünnepe. Egy olyan nap, amely megosztja az ország polgárait. Kimondhatjuk, hogy magyarok vagyunk, Kimondhatjuk, hogy ragaszkodunk szimbólumainkhoz. Kimondhatjuk, hogy ragaszkodunk anyanyelvünkhöz. De mindannyian tudjuk, hogy a kinyilatkozástól még hosszú út vezet a szabadságig. Ezért teszünk is érte. Mivel ragaszkodunk szimbólumainkhoz, kifüggesztjük szimbólumainkat. Mivel ragaszkodunk anyanyelvünkhöz, kiírjuk a községházára, hogy községháza. Aztán valakinek mindez szemet szúr, és hosszas procedúra kezdődik. A törvényre hivatkozva egy európai uniós jogállamban az európai méltóság nevében létrehozott egyesület kezdeményezésére levétetik feliratainkat, szimbólumainkat. Csíkmadarason Biró Lászlót arra kötelezik, hogy távolítsa el a zászlót. Csíkkozmáson Bodó Dávidot arra kötelezik, hogy távolítsa el a községháza feliratot. Most pedig minden jel arra mutat, hogy következik a csíkszeredai Városháza felirat. Mindezt csupán azért, mert valaki, vagy valakik méltóságát sérti. Ezen a ponton érdemes felütni az értelmező szótárat és az emberi méltóság címszóhoz lapozni. Ezt olvashatjuk: „Az emberi méltóság mindazon értékek összességét jelöli, amelyek az embernek és csakis az embernek, mégpedig minden egyes embernek, származásától, fejlettségi szintjétől, műveltségétől, tulajdonától függetlenül a sajátjai. Az emberi méltóság olyan minőség, amely egyenlő és abszolút minden egyes emberben. Az emberi méltóság jellemzői: egyetemesség-egyenlőség; elvehetetlenség-eljátszhatatlanság; és sérthetetlenség.” Hogy is állunk akkor ezzel a dologgal tisztelt egybegyűltek, kedves barátaim? Hol van Mezei János barátom joga az emberi méltósághoz, amikor úgy rontanak rá családjára hajnalok hajnalán, állarcba burkolózott kommandósok, mint teszik azt mostanság Párizs vagy Brüsszel utcáin közveszélyes gyilkosokkal? Hol van a Mezei János kiskorú gyerekeinek egyetemes, vagy ha úgy tetszik európai méltósághoz való joga, amikor kisiskolásként életre szóló traumát kell elszenvedniük? Hol van Gyergyószentmiklós polgárainak emberi méltósága, amikor még azt a jogukat kis megkérdőjelezhetik, hogy választott elöljárójukért imádkozzanak templomaikban? Sajnos a securitate módszerei kísértenek. A félelemkeltés politikája folytatódik. De megismételhetnénk mindezen kérdéseket Ráduly Róbert és családja esetében is. Hol van csíkkozmási székelyek méltósága, amikor arra kényszerítik őket, hogy a saját őseik által, saját pénzükön emelt épületre saját nyelvükön írt feliratot távolítsák el? Egy nemzet méltóságát sérti, ha szimbólumát nem használhatja? Ennek ellenére tucatjával távolíttatják el a székely zászlót Székelyföld szerte. Sajnos megállapítható: távol állunk az emberi méltóság szavatolásától. Ki kell mondanunk, hogy kettő meg kettő az négy! Ki kell mondanunk, mert csak ha ezt kimondjuk, akkor tudunk tovább lépni. De tudnunk kell tovább lépni! Nem elég kimondani, hogy visszautasítjuk, hogy nemzetbiztonsági kockázati tényezőként tekintenek egy közösségre mely csupán méltóságot szeretne és olyan jogokat, amelyek egyébként természetesek Európában, sőt sok helyütt még azon kívül is, például itt, a közeli Moldvában is. Ma, amikor a terrorveszélytől és migránshullától hangos a média, nem feledkezhetünk meg a csíkkozmási hírekről sem és meg kell hallanunk azt is, hogy mi történik közvetlen keleti szomszédságunkban. Tőlünk keletre, nem az északkeleti Ukrajnára vagy a délkeleti Szíriára gondolok, csupán Románia leginkább keleti szomszédjára, Moldva Köztársaságra, ahol a parlament létrehozta a moldovai törvényhozásnak a gagauz autonómia-törvénnyel való összhangba hozatalára hivatott, parlamentközi munkacsoportot; munkacsoportot a Chişinău-i Parlament és a Gagauz Népgyűlés között; és ugyancsak a chişinăui parlament elvetette a moldvai gagauz nemzeti közösség „kisebbségként” való meghatározását, mivel a gagauz közösség Moldva egyik államalkotó tényezője. Ennyit kérünk mi is. Mindezt jogkövető módon. Azt kérjük, hogy törvény által államalkotó tényezőként ismerjék el a magyar közösséget! Azt kérjük, hogy törvény által garantálják az autonómiát! Látható: nem ördögtől való dolgot kérünk. Csak azt, ami másutt is természetes. Az Unióban vagy éppen azon kívül. Ráadásul mindezt nekünk megígérték. Lassan 100 éve annak, hogy ezt megígérték Gyulafehérváron. Azok számára, akik a Nyilatkozatot szerkesztették természetes volt, hogy az autonómia nem a veszély forrása, hanem éppen a probléma megoldása. Nincs ez másként 100 év elteltével sem! Ezért fordulunk ma ismételten Románia kormányához kéréseinkkel. Kéréseinket egy petíció formájában eljuttatjuk az ország új miniszterelnökéhez, de helyzetünkről, kéréseinkről tájékoztatni kívánjuk a nemzetközi közvéleményt, a világ nagyhatalmait is, ezért petíciónkat eljuttatjuk a Romániában akkreditált nagykövetségekre is. Annak tudatában, hogy kimondhatjuk: hogy kettő meg kettő az négy, legyünk azon, hogy minden további igazságunk valóság legyen. Ne féljünk! Ne féljetek! Csíkszereda, 2015. október 28. Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke Erdély.ma 2015. december 10.Magyarnyelv-használat: megalázó döntésekMég kisebb vihart sem kavart a romániai magyarság körében a Hargita Megyei Törvényszék döntése, miszerint el kell távolítani a Községháza feliratot a Csíkkozmás Polgármesteri Hivatal homlokzatáról. A megfellebbezhető döntést a polgármester szó nélkül végre is hajtotta. Az összes ujját megnyalhatta a feljelentő Dan Tănasă, hiszen azt még ő sem gondolhatta komolyan, hogy ennyire könnyen térdre kényszerítheti Bodó Dávidot, az „emberemlékezet óta” községvezetőként regnáló csíkkozmási elöljárót. A csíkkozmási történet röviden: törvényszéki döntésekkel szeretné kikényszeríteni a feljelentéseiről ismert Dan Tănasă, hogy a csíki községek polgármesteri hivatalainak épületeiről eltűnjenek a Községháza feliratok. Ezt különösebb ellenállás nélkül Csíkkozmás polgármestere meg is tette, november végén létrára rendelte a hivatal egyik alkalmazottját és leszedette a magyar feliratot. Dan Tănasă érvelése szerint a romániai közigazgatásban a Községháza megnevezésnek nincs megfelelője, ezt meglátása szerint Magyarországról vették át és törvénytelenül használják. Őt egyébként már évek óta foglalkoztatja a kérdés. Először a prefektusi hivatalhoz fordult írásban, de mivel lépések nem történtek, ezért idén a Hargita Megyei Törvényszéken nyújtott be keresetet, amelynek eredményeként a csíkkozmási polgármesteri hivatalnak, közbirtokosságnak és óvodának is otthont adó, a közbirtokosság által 1943-ban épített közösségi házról el kellett távolítani az eredeti formájában helyreállított Községháza feliratot. Bodó: nincs amiért A felirat eltávolítása után két héttel arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen visszajelzéseket kapott Bodó Dávid a település lakóitól, illetve polgármesterkollégáitól. „Különösebben semmilyent” – érkezett a rövid válasz telefonon. Annyit azért még hozzátett, hogy a helybéliek sajnálják. Na de miért adta fel ilyen könnyen? – kérdeztük. „A törvény azt mondja, hogy így nem lehet kitenni. Nincs amiért továbbmenni, a törvényszék kimondta, hogy nincs rendjén, ezért nem is fellebbeztem. Nincs amiért.” Az elöljárót érezhetően zavarta a téma, ezért minél hamarabb túl szeretett volna lenni a rövid beszélgetésen. Azt azért még megkérdeztük: tervez-e más feliratot kihelyezni a községházára? „Én oda semmit nem fogok kitenni. A helyi képviselő-testületben is meg volt beszélve, hogy tovább nincs, amiért folytassuk a pert.” Korodi: emberileg megértem Az világos, hogy a polgármesteri hivatalnak ez a történet púp a hátára. De hol van ilyen esetben az érdekképviselet? Korodi Attilát, az RMDSZ csíki parlamenti képviselőjét szólaltattuk meg. Többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy miben tudja segíteni az RMDSZ-színekben megválasztott polgármestert a szövetség? „Szakmailag kell támogatnunk a magyar önkormányzatokat, hogy az ilyen perekből ne jöhessenek ki vesztesként. Az ilyen típusú perek – mivel egy társaság rákapott ezekre az eljárásokra – a következő időszakban szaporodni fognak” – vezette fel Korodi, aki szerint a végleges bírói döntések esetében meg kell nézni, hogy a végzések pontosan mit tartalmaznak, és azt jogszabályilag lehet-e tisztázni. „Amúgy a személyes véleményem, hogy nem szabadna törvényekbe foglalni minden nyelvhasználati részletet, mert akkor a józan emberi mértékletesség és a társadalmi elfogadottság megszűnik, és mindent jogi szavak köré építünk fel, ami nem szolgálja a demokráciát. De ez a tendencia sajnos beindult.” „Jól döntött a polgármester, hogy nem fellebbezett?” – szegeztük a kérdést a képviselőnek. „Mivel az önkormányzat két lépcsőfokot már végigjárt – a bíróságot és a törvényszéket –, ezért lehet egy olyan típusú keserűség az igazságszolgáltatás vaklátásában, amit emberileg megértek. Viszont volt nemrég egy polgármester-találkozónk, ahol ez a kozmási keserűség megerősítette a többi polgármestert, hogy azért se hagyják magukat.” Ezt az elhatározottságot erősíti az ugyancsak beperelt madéfalvi polgármester, Szentes Csaba minapi kijelentése is, hogy amennyiben elvesztik a kozmásihoz hasonló perüket, akkor sem távolítják el a feliratot, inkább románul is feliratozzák a madéfalvi községházát. Segítség az RMDSZ részéről Korodi Attila szerint az RMDSZ politikai szervezetként abban tud segíteni, hogy nem hagyja helyi történetként elhamvadni az ilyen eseteket. „El kell juttatnunk azokhoz a döntéshozókhoz, akik itthon vagy bárhol Európában demokratikus rendszerekben döntenek. A kozmási esetben már nem tudunk a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulni (ezt abban az esetben tehették volna meg, ha a polgármester nem távolítja el a feliratot és végigmegy a teljes jogi eljáráson – szerk. megj.), viszont az Európai Unió intézményein belül szólni tudunk. Nekünk most az a legfontosabb, hogy a kozmási eset kapjon megfelelő visszhangot, és az igazságszolgáltatás lássa, a bekötött szemmel hozott döntések nyilvánosságot kapnak, tehát nem maradnak rejtve az asztalfiókokban. Mindenképp lépni fogunk” – húzta alá a csíki politikus. Kozán István Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2016. március 16.„Az ünnep mutatja, hol tartunk most!”Az összefogás szükségességét hangsúlyozták a szónokok kedden Marosvásárhelyen, Kolozsváron és a Nyergestetőn is a szabadságharc kitörésének 168. évfordulóján. A kincses városban a rendőrök megakadályozták, hogy néhányan Erdély zászlajával vonuljanak. Több marosvásárhelyi helyszínen tartottak megemlékezést kedden, a szabadságharc kitörésének 168. évfordulóján. Elsőként a Petőfi-szobornál gyűltek össze a helyi és környékbeli magyarok az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hívására, ahol Cseh Gábor, az EMNT megyei elnöke újabb küzdelemre buzdította az erdélyi magyar közösséget. „Ismét harcolnunk kell, erdélyi magyarok! De most nem fegyverrel, hanem hittel, kitartással, hiszen most is zajlik jogaink faragása, a csendes asszimiláció" – fogalmazott Cseh Gábor. Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetének ismertetése után a néppárt megyei alelnöke, Portik Vilmos a magyar–magyar összefogás szükségességét emelte ki, és felkérte Marosvásárhely polgármesterjelöltjét, Soós Zoltánt, hogy szóljon az emlékezőkhöz. „Több mint három évvel ezelőtt, a Vásárhelyi Forgatag köré gyűlt fiatalokkal közösen kezdtük a küzdelmet. Nem az volt a lényeg, hogy legyen egyéni hasznunk belőle, hanem hogy a közösségnek visszaadjuk a hitet. Mi június 5-e után is megteszszük majd, amit kell, hiszen a közösség a lényeg, a politika valami másról szól, mi nem azt tesszük" – hangsúlyozta a jelölt, akinek a meghívására az ünneplő, mintegy kétezres tömeg a székely vértanúk emlékoszlopánál gyűlt össze délután 16 órakor. Az RMDSZ megemlékezése idén rendhagyó módon kezdődött: népviseletbe öltözött, Kossuth-nótákat énekelő fiatalok serege vonult be a Postarétre, ahol a mintegy kétezerötszáz-háromezer egybegyűlt fogadta őket. A történelmi magyar egyházak részéről felszólaló Nagy László unitárius lelkész arra biztatta az ifjakat, hogy merjenek gyermeket vállalni, különben kiürül az iskola, a templom, a családi ház, és nem lesz kinek március 15-éről beszélni. A lelkész rávilágított egy másik szomorú valóságra is, miszerint „Marosvásárhelyen nem vagyunk éppen annyian, hogy öt-hat helyen is ünnepeljünk". Soós Zoltán felszólalásában arra mutatott rá, hogy az erdélyi magyar közösség számára 1990 óta ez az ünnep nagy pontossággal mutatja, hogy hol tartunk: mekkora utat tettünk meg szabadságunk és biztonságunk megteremtésében. „Fizikai fenyegetés nem ér bennünket, közösségünk mégsem érezheti magát teljes biztonságban – mutatott rá a polgármesterjelölt, aki szerint egy közösség nem lehet teljes biztonságban ott, ahol nem tartják be a törvényeket, ahol a szólásszabadságot korlátozzák, és ezt még az államelnök sem érti. „Nem lehetünk biztonságban ott, ahol el lehet venni a román forradalom hősének kitüntetését. Ahol ingerült, már-már hisztérikus reakciókat vált ki néhány ezer magyar békés felvonulása. Nem vagyunk biztonságban ott, ahol polgármestereink, közösségünk vezetői ellen mondvacsinált ürügyekkel emelnek vádat, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ne teljesíthessék hivatásukat" – fogalmazott Soós Zoltán. A továbbiakban Soós Zoltán kitért a politikai erők összefogására, hangsúlyozván, hogy azt a polgárok összefogása kell hogy kövesse. A jelölt a város másik felét alkotó románságnak is üzent, igazi multikulturalitást ígérve. „Nem gondolom, hogy a közlekedésnek, a szemétszállításnak, a munkahelyteremtésnek etnikai dimenziója volna. De azt igen, hogy megválasztásom után Marosvásárhelyen ismét béke lesz, meg szabadság és egyetértés. Mert 1848 márciusa számomra nem pusztán dicső hagyomány, de ihletforrás is egyben" – zárta gondolatait az esemény főszónoka. Nyergestető: példát kell venni! „Március 15. azt üzeni, hogy a magyarság összefogott. A Nyergestető pedig azt üzeni, hogy az erdélyi magyarság vezetői ne azon fáradozzanak, hogy megosszák az erdélyi magyarságot, hanem összefogásra buzdítsák. Álljanak ki azokért is, akiket a hatalom meghurcolt magyarságukért" – jelentette ki Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere kedden a Nyergestetőn, ahol dacolva a viharos széllel több százan vettek részt a március 15-ei ünnepségen. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök rámutatott: a magyar nemzet most sem kívánt mást, mint amit akkor megfogalmaztak a 12 pontban: legyen béke, szabadság és egyetértés. „Olyan időket élünk, amikor bátran vonhatunk párhuzamot a császári önkény és a mai elnyomóink által bevetett módszerek és eszközök között" – mutatott rá Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke. Korodi Attila RMDSZ-es képviselő kifejtette: 1848. március idusán azért sikerült korszakalkotót véghezvinni, mert az emberekben volt merészség, összefogtak és mindenki egyért küzdött. „Ebben kell példát venni róluk. Nekem is, a kollégáimnak is, önöknek is" – hangsúlyozta. Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul tolmácsolta, majd az egybegyűltek együtt mondták el a Miatyánkot és elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Kitiltották az Erdély-zászlót Kolozsváron Kolozsváron a hagyományokhoz híven idén is a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet előtt gyülekezett az ünneplő magyar közösség, majd a Szent Mihály-templomban megtartott ökumenikus istentisztelet után az egykori Biasini Szálló előtt megkoszorúzták a Petőfi-emléktáblát. Az ünnepség rendben zajlott, a túlbuzgó rendőrök csak azt akadályozták meg, hogy néhányan Erdély zászlajával vonuljanak. Igazoltatták Fancsali Ernőt, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári elnökét, a transzszilvanista mozgalom képviselőjét és Soós Sándort, a párt Kolozs megyei elnökét. Soós a Krónikának elmondta: először a szervezőkkel üzentek a rendőrök, hogy idén nem szabad Erdély-zászlóval vonulni, majd a helyszínen is intézkedtek. A büntetőtörvénykönyv 369. cikkelyére hivatkoztak, amely tiltja a gyűlöletkeltő, uszító jelképek használatát, és kifejtették, a zászló uszító, mert az Erdély-címer nem tartalmaz utalást a román népre. A Biasini Szálló előtt csupán Emil Boc polgármester beszéde közben kiabálta be valaki a tömegből: „hazudik", miközben Cluj-Kolozsvár-Klausenburg feliratú zászlót lengetett, utalva a megakadályozott többnyelvű helységnévtáblák ügyére. A polgármester beszédében egyébként azt ígérte: javasolni fogja Molnár Levente színművész díszpolgárrá avatását, a Saul fia című filmben nyújtott alakításáért. Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke emlékeztetett: az utóbbi időben felerősödtek a magyarellenes kezdeményezések Romániában. Horváth Anna alpolgármester a megosztottság veszélyére hívta fel a figyelmet, míg Fancsali Ernő, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári elnöke arról beszélt, hogy csak feddhetetlen erkölcsű vezetőkkel tud változást elérni az erdélyi magyarság. Gáspár Botond, Szucher Ervin, Kiss Előd-Gergely, Molnár Rajmond. Krónika (Kolozsvár) 2016. július 27.Székelyföldi krumplitermesztés: kényszerből szövetkeznének a gazdákA gazdák egyelőre vonakodnak attól, hogy szövetkezetekbe tömörüljenek, a szakemberek szerint azonban hamarosan a kényszer viszi rá őket az összefogásra. A Hargita megyében működő néhány szövetkezet azonban nehezen boldogul, mert a kisgazdák nem igazán érzik magukénak a helyi szervezeteket. Mintegy 25 ezer gazda és jogi személy igényelt tavaly mezőgazdasági támogatáskérést Hargita megyében. Ezeknek a termelőknek mintegy 90 százaléka 1–10 hektár közötti területen gazdálkodik. Mindössze 303 mezőgazdasági üzem rendelkezik 50 hektárnál nagyobb területekkel – tájékoztatta az Erdélyi Naplót Török Jenő, a Hargita megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője. Romániában a gazdálkodás két véglet között ingadozik: a termelők túlnyomó többsége kistermelő, s csupán egy nagyon szűk réteg a nagyobb területeken gazdálkodó agrárvállalkozó – fogalmazza meg a bajok fő okát a mezőgazdasági szakember. Míg Nyugat-európában a közepes méretű gazdaságok jelentik az agrárágazat gerincét – illetve ezek a legjövedelmezőbbek –, nálunk ez a gazdálkodási forma még gyerekcipőben jár. Romániában az átlag üzemméret 3,46 hektár, míg Hargita megyében 7,06 hektár. Az országos átlaghoz képest tehát Székelyföldön valamivel jobb a helyzet, azonban itt a szántóterületek nagysága igen alacsony, gazdaságonként mindössze 1,2 hektár. Mivel országos viszonylatban a gazdálkodók 97 százaléka 10 hektárnál kisebb területen termel, a jövedelmezőség szempontjából elengedhetetlen volna az értékesítési szövetkezetek létrehozása, amivel szavatolni lehetne a kisgazdák termékeinek a piacra jutását a nagyáruházakban is. A kisgazdák termékeinek nagybani forgalmazására csak úgy van esély, ha azok szerződéses rendszerben, egységes minőségben és állandó mennyiségben kerülnek az üzletekbe. A megbicsaklott közös értékesítés Hargita megyében a pityókatermesztők egyik első szövetkezeti kezdeményezése a csíkkozmási Burgocom értékesítési szövetkezet létrehozása volt 2008-ban. Vezetője, Miklósi Attila szerint, elsődleges céljuk az volt, hogy biztos piacot tudjanak teremteni a kisebb termelők számára is. A szövetkezet létrehozását a helyi gazdák kényszernek érezték, hiszen 2008 előtt két nagyon nehéz esztendőn voltak túl az alcsíki krumplitermelők: a hazai piacokat elárasztó importburgonya miatt nem volt kereslet a csíkszéki krumplira. Bodó Dávid, Csíkkozmás akkori polgármesterének kezdeményezésére szövetkeztek és vásároltak a gazdák egy pityókacsomagoló gépet abban a reményben, hogy a csomagolt áru kelendőbb lesz. Abban az évben sikerült is ilyen formán értékesíteniük készleteiket. A következő években azonban helyreállt a piac, ismét megnőtt a székely pityóka iránti kereslet, így az emberek inkább maguk adták el árujukat. A csomagológépet azóta sem használják. A szövetkezet elnöke szerint ott tévedtek, hogy nem szögezték le már az elején a szabályokat, hogy a termés hány százalékát kell kötelezően a szövetkezeten keresztül értékesíteni. Hiába a közben bevezetett ÁFA-csökkentés – amely az értékesítésben további előnyt jelenthetne a szövetkezeti tagok számára –, a székely embert nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy közösen kellene értékesíteni az egyénileg megtermelt árut. „A kisgazdákat a kényszer fogja rávinni a szövetkezésre, mert egyre inkább kiszorulnak a piacról” – magyarázza Miklósi Attila. A szakember szerint ma már a burgonya többségét is nagyáruházakban és üzletekben forgalmazzák – a vásárlók többsége onnan szerzi be –, az áruházak pedig kisgazdáktól nem vásárolnak, csak jogi személlyel kötnek szerződést. A mai trendek mellett egyre nehezebben lehet a faluból eladni zsákkal pityókát, de a nagy költségek miatt a piacolás sem éri meg, így csak egyetlen jövő várhat a gazdákra: szövetkezés a közös értékesítésre. Nagyáruházak a nagyobb felvásárlók Az alcsíki szövetkezet nyolc éve próbál nagyáruházakkal szerződéses viszonyba kerülni, de nehéz megfelelni a feltételeknek. Az egyik fő gond az, hogy az alcsíkiaknak csak szeptembertől márciusig van burgonyájuk, míg az üzletek egész éves szerződést kötnek megfelelő mennyiségű és minőségű termékre, miközben a kieső hónapokban is biztosítani kellene a szállítást. Ez nehéz feladat, de nem megvalósíthatatlan. A jelenlegi szövetkezeti keretben is megoldható lenne, ehhez azonban az kell, hogy a gazdák magukénak érezzék a szövetkezetet, és közösbe tegyék a teljes értékesítési láncot. E nélkül minden próbálkozás sikertelen. Többször is bebizonyosodott már, hogy nem a jó vetőmag beszerzése, nem az időjárási viszonyok és nem is a termesztési technológia a gond a Székelyföldi krumplitermesztők számára, hanem az értékesítés. A bizonytalan piac miatt egy nagyon jó év terméshozama is teljesen ráfizetésessé teheti a gazda munkáját, ha áruját nem tudja elfogadható áron eladni. „Nagyon nehéz megbízható és visszatérő nagybani vásárlót találni a Székelyföldi krumplira, ebbe sok kisgazda belebukott már, tehát az egyéni értékesítés hosszabb távon nem járható” – fogalmaz a szövetkezet vezetője. Másrészt új módszerek kellenek a vízgazdálkodásban is, mert az egyre forróbb nyarak miatt szükség van az öntözőberendezésekre, ami külön beruházásokat feltételez. Hargita megyei szövetkezetek 1990 után Hargita megyében is felszámolták a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, de azok mintájára a kilencvenes években 67 községben több mint 100 új szövetkezet, úgynevezett társulás alakult. Ezek nagy része az elmúlt húsz évben megszűnt. Az egykori gépállomások megszűnésével úgyszintén mintegy 15–20 gépesített társulás jött létre, de ezekből is csak pár működik napjainkban. „Jelenleg nyolc szövetkezet és négy termelői csoport működik Hargita megyében – többségének tejfeldolgozás és növénytermesztés a profilja” – magyarázza Török Jenő, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője. A szövetkezéstől való félelem fő oka az igazgató szerint az erőszakkal létrehozott termelőszövetkezetektől való megcsömörlés. Sok gazda az elhamarkodottan és rosszul felszámolt tsz-ek örökségét említi mind a mai napig, de inkább a kommunista évek nehéz időszaka él az emberekben. Aki a kommunista érában és a szövetkezetek felszámolásakor is pórul járt, azt most nehéz meggyőzni arról, hogy ismét szövetkezzen. A szakember szerint egy modern szövetkezet csak úgy lehet működőképes, ha azt a gazdák magukénak érzik. Nem járható út az, amelyben a szövetkezeti tagok megpróbálják kijátszani saját szövetkezetüket: amikor pár banival többért egyénileg értékesíthetik, akkor nem adják át a szövetkezetnek portékájukat, amikor meg túltermelés van, akkor elvárják, hogy segítsen a szövetkezet. Ez a hozzáállás kudarcra ítéltetett. „Egy értékesítési szövetkezet csak akkor tartható fenn, ha a gazdák hosszú távra terveznek, és a teljes értékesítést a közösen létrehozott és ellenőrzött szövetkezetre bízzák” – mondja Török Jenő, aki példaként a nyugati mintákat említi. A gazda egyénileg csak a termelést végzi: mind a beszerzés, mind az értékesítés szövetkezeti keretben történik. Ez még mindig sokkal jobb és jövedelmezőbb megoldás, mint az, hogy az emberek egy nagyobb társulásnak adják bérbe a földjeiket. Kömény Kamila erdelyinaplo.ro erd.ma 2017. október 16.II. Rákóczi Ferenc-szobrot avattak MezőpanitbanNem hódolt be a győzteseknek A fejedelem félalakos szobrával, a szabadságszeretet szimbólumával lett gazdagabb Mezőpanit. Pogány Gábor Benő szobrászművész alkotását október 14-én ünnepélyesen avatták fel meghívottak, helybeliek, támogatók jelenlétében. Jelen volt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, L. Simon László országgyűlési képviselő, a megye elöljáró politikusai, továbbá Bodó Előd Barna, a község polgármestere és Barabási Endre lelkész, a szoborállítás kezdeményezője. Mi az építést választjuk! Nemcsak az emberi igyekezet, a tökéletes forgatókönyv, hanem a ragyogó napsütés, az őszi színek pompája tette igazán felemelővé az ünnepséget, ahol Bodó Előd Barna polgármester után Balog Zoltán miniszter szólt az ünneplőkhöz. – Eddig is sok minden összekötött, hiszen magyarok, keresztények vagyunk, de mostantól a mezőpanitiaknak is részük lehet abban a kiváltságban, hogy naponta elmehetnek II. Rákóczi Ferenc szobra mellett. Budapesten, a Kossuth téren ott áll impozáns lovas szobra. Talapzatán most már a régi felirattal: Cum Deo pro patria et libertate – Istennel a hazáért és a szabadságért. A feliratból a kommunizmus éveiben eltüntették az isten szót, s 2003-ig kellett várni, míg visszakerült. Most is léteznek törekvések a Kárpát-medencében, hogy semmisítsék meg emlékeinket, amelyek igazolják, hogy több mint ezer éve itthon vagyunk ezen a földön. Pusztítani könnyebb, mint építeni! Mi mégis maradjunk az építés oldalán. II. Rákóczi Ferenc élete és munkássága biztos fundamentum lehet építő nemzetünk számára – fogalmazott a miniszter. A fejedelem megérdemli az utókor tiszteletét – A magyar történelem legismertebb és legnépszerűbb alakjára hősként tekintünk. Határozottan és bátran cselekedett, szembe mert szállni a nála sokkal erősebbekkel, s mindezt nemzete, a magyarság érdekében tette. Bár elvesztette a Habsburgok elleni szabadságharcot, mégis győztesen került ki ebből a küzdelemből. Megtagadta, hogy hűségesküt tegyen a császárnak, s nem hódolt be a győzteseknek. Inkább a száműzetést választotta. Erdély utolsó fejedelme megérdemli az utókor tiszteletét. Azzal, hogy szobrot állítanak neki, a tiszteletüket róják le a történelem jeles személyisége előtt – mondotta Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke, aki köszönetet mondott mindazoknak, akiknek szerepük volt abban, hogy a szobor ma állhat Mezőpanitban. Hozzátette: a panitiak legyenek büszkék értékeikre, hagyományaikra, s mindezt adják át a következő nemzedékeknek. L. Simon László országgyűlési képviselő fontosnak tartotta elmondani, hogy lelki és szellemi otthonra lel erdélyi magyar testvérei és barátai körében. A mezőpaniti szoborállítás a rendszerváltás utáni rehabilitáció része, hiszen Erdély településein sok olyan alkotás van, amelyeket méltatlanul állítottak, s amelyek sok esetben provokációval érnek fel. A szolnoki Pogány Gábor Benő azon magyar szobrászművészek közé tartozik, akik a magyar nemzet és kultúra legjelesebb személyiségeit mintázzák meg. II. Rákóczi Ferencről készült alkotása is szuggesztív erővel fejezi ki személyiségének lényegét – hangzott el. Barabási Endre, a falu szülötte, küküllővári lelkész röviden áttekintette a fejedelem munkásságát, majd felvázolta a községhez kötődő vonatkozásokat. A hagyomány szerint ugyanis II. Rákóczi Ferenc 1707-ben, útban Marosvásárhely felé – ahol a fejedelmi székbe iktatták – a Radnót, Mezőbánd, Mezőpanit, Marosszentkirály útvonalat járta be, és kíséretével Mezőpanit határában pihent meg. Lischovini András Erdély öröme című versét Bodó Dávid tolmácsolásában hallgathattuk meg, majd Péter Ferenc tanácselnök osztotta meg a fejedelemhez fűződő gondolatait. A Rákóczi megtérése című dalt Bodó Csaba előadásában hallgathatta a közönség. A szobrot Balog Zoltán miniszter, L. Simon László országgyűlési képviselő, Bodó Előd Barna polgármester és Barabási Endre lelkész leplezte le, majd Kovács Tibor lelkipásztor áldotta meg. Ezt követően elhelyezték az emlékezés koszorúit. A szoborállítást a Nemzeti Kulturális Alap, Balog Zoltán miniszter és L. Simon László képviselő támogatták, a további költségeket helyi adományokból, felajánlásokból fedezték. Mezey Sarolta / Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-18
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
